2016. július első hétvégéjén Edina és Viktor esküvőjén volt szerencsém szolgáltatni a zenét egészen reggelig. Emlékezetes lakodalom volt barátságos vendégekkel, stand-up-os ceremóniamesterrel és egy különleges meglepetésvendégel.
A tett színhelye a veszprémi Völgyikút Étterem volt, ami a várra néző panorámájával, hangulatos kertjével és kitűnő konyhájával az egyik legjobb veszprémi esküvői helyszín.
A program részemről a polgári szertartással kezdődött, melyet az épület melletti kertben tartottunk meg a szabad ég alatt. Igazi júliusi kánikula volt, szikrázó napsütéssel, így a 6 órakor kezdődő szertartás végére kellőképpen kimelegedtünk, még szerencse, hogy a program további része már a légkondicionált étteremben zajlott. A helyszínnek saját hangtechnikája van a szertartás hangosításához, így ezúttal ezt használtam. Nekem csupán a laptopomat, egy mikrofont, és a hozzá tartozó állványt kellett magammal vinnem. Sajnos az állványomat a szertartás után véletlenül elpakolták egy zárt raktárba az étterem hangtechnikával együtt, ezt én sem vettem észre, és emiatt éjfél tájt igencsak leizzadtam. A meglepetés sztárvendégnek ugyanis kellett volna ez az állvány, és mire kiderítettem, hol van, majd visszaszereztem, addigra egy jó pár perces csúszást szedtünk össze a programban. Remélhetőleg a vendégek és az ifjú pár ebből nem sokat érzékelt, hiszen a buli zajlott tovább, csupán annyit lehetett látni, hogy a ceremóniamesterrel fel-alá futkosunk, hogy minél hamarabb összeálljon a dolog.
A ceremóniamesterünk egyébként Szikra László volt, aki stand-up-osként gyakran szerepel a Rádiókabaréban, de a Showder klubban is megfordult már. Gyakorlott előadóként abszolút hozta a szintet, humoros megszólalásaival végig fenntartotta a hangulatot.
A buli első felében ezúttal is a hagyományosabb zenéket vettük elő, hogy az idősebb generáció tagjai is jól érezzék magukat, de a mulatóst az ifjú pár kérésére nem erőltettük túl. Néhány dalt azért elővettünk ebből a stílusból is, illetve a menyasszonytánc alatt is ez szólt. Mint mindig, most is buzdítottam dalkérésre a vendégeket, akik nagyon jó ötleteket adtak, merre vegyük a zenei irányt.
Éjfél után pedig megérkezett a meglepetés sztárvendég, az ifjú pár kedvence: Dolák-Saly Róbert, aki kb. egy órában előadta leghíresebb műsorszámait (Besenyő Pista bácsi, Boborján, Winnetou, Naftalin Ernő… stb.).
A Művész Úrral előre egyeztettem a technikai igényekről, aki ekkor azt is elmondta, hogy csak ritkán vállal privát fellépéseket, pont azért, mert nem lehet előre lepróbálni a műsort, a helyszínen kell rögtönözni, és emiatt nem mindig sikerül profira az előadás. Ezt én is így gondolom, ezért is szeretek minden apró részletet előre megbeszélni, hogy a helyszínen ne kelljen akut problémák megoldásával küzdeni. Ebben az esetben sem tudtuk előre kipróbálni sem az elektormos gitárt, sem a diavettést, de egy rövid hangolás után szerencsére a teljes műsor gördülékenyen lezajlott.
A fellépés után már egyre jobban a modern zenék volt a főszerep, rengeteg party zenét elővettünk az elmúlt 10 évből. Hajnali 5 után már csak mai elektronikus zene szólt Viktor és barátai kérésére. A násznép utolsó tagjai reggel hatig bírták, így a Völgyikútban ezúttal is nagyon kitartó és táncoslábú közönséget fogtam ki. Köszönöm az élményt!